Játékmenet
Mi lehetne ijesztőbb, mint egyedül lenni egy távoli szigeten? Gondoskodni egy világítótoronyról, amelyet az előző munkások szörnyű halála kísért . Pontosan ez a cselekménye „The Lightkeeper” nevű játéknak. A játék maga, egy pszichológiai-horror, ahol a világítótorony hátborzongató folyosóin és homályos halucinációk kereszttüzében fogunk barangolni. A kérdés amire a válaszokat fogjuk keresni: mi történt az előző őrökkel, és miért gyötör minket egy folyton ismétlődő rémálom.
A The Lightkeeper lényegében egy történetvezérelt játék, amely mély pszichológiai témákat boncolgat. Arthur utazása nemcsak a szigeten zajló hátborzongató események túléléséről szól, hanem saját belső démonaival való szembenézésről is. A történet a háborús trauma hatásait, az emberi elme törékenységét és az elszigeteltség kísérteties természetét mutatja be. A játék történetét valós események ihlették, ami egy extra réteg hátborzongató realizmust ad az élményhez.
Story
A történet Arthurt, az első világháborús veteránt követi nyomon, aki a háború kísérteties emlékei elől menekülve világítótorony-őrként vállal munkát.
1925-ben, amikor először kerül ilyen jellegű munkába, Arthurt egy távoli szigetre küldik. Személyzethiány miatt egyedül kell ellátnia feladatait.
Eleinte minden normálisnak tűnik, de az idő múlásával a helyzet gyorsan romlik. Ahogy a korábbi őrzők halála mögötti rémisztő igazságok napvilágra kerülnek, a szigeten töltött minden egyes pillanat rémálomszerű megpróbáltatássá válik Arthur számára. Traumatikus múltja és törékeny mentális állapota csak súlyosbítja állapotát az elszigetelt, hátborzongató környezetben.
Grafika
A játék átvezető jelenetei kifejezetten szépek, és találhatunk benne egy pár ijesztő jelenetet is, de a stúdió ennél tovább már nem is fog menni. A játék realisztikus grafikával büszkélkedhet, amely megragadja az 1920-as évekbeli környezet sivár szépségét. A sziget aprólékosan megtervezett, pusztuló épületekkel, ködös tájakkal és hátborzongató világítással, amelyek nyomasztó hangulatot teremtenek.
Ami a legjobban megfogott, az a színtiszta realizmus . A látvány fotorealisztikus, sűrű köd gomolyog be, mint egy élőlény, a világítás pedig olyan természetesen változik, hogy becsapja az agyadat, elhiteti vele, hogy tényleg ott vagy. Amikor kinyitsz egy rozsdás ajtót, vagy gyufát gyújtasz a koromsötétben, az nem tűnik előre megírtnak – olyan érzés, mintha tényleg csinálnád .
Hanghatások
Az audiovizuális hatások kifejezetten jóra sikerültek. A kísérteties hangzásvilág még jobban magával ragadja a játékosokat a nyikorgó fával, a távoli suttogással és a hullámok folyamatos partcsapódásával. Ezek az elemek együttesen harmóniában működnek, hogy rettegést és elszigeteltséget keltsenek.
A térbeli hangzás használata ijesztően hatékony. Azt vettem észre magamon, hogy többször is megállok, leveszem a fejhallgatómat, és hátranézek a vállam fölött.
Ítélet
A DarkPhobia Games egy újabb fantasztikus, filmes, történettel büszkélkedhet , köszönhetően kifogástalan történetmesélési képességeinek és általános tehetségének, amellyel magával ragadó világokat teremt . Jellegzetes esztétikájának és hangulatos atmoszférájának köszönhetően hatékonyan megállja a helyét, mint egy horror, amelyet piedesztálra kell állítani , annak ellenére, hogy még mindig van egy-két apróbb problémát a játékban.
A játék valódi pszichológiai traumákat tár fel. A játék az elszigetelt világítótorony környezetét metaforaként használja az extrém stressz alatt álló emberi elme számára, ahol a valóság képlékenyé válik, és a múltbeli traumák természetfeletti fenyegetésekként manifesztálódnak.
Az őrök körében visszatérően felmerülő alkoholprobléma, különösen Arthur saját ivási problémája, tükrözi a veteránok és az elszigetelt egyének pszichológiai fájdalommal való megbirkózás valódi módjait. A szigetet kísértő „ördög” a depresszió, a poszttraumás stressz szindróma, a bűntudat és más pszichológiai állapotok megnyilvánulásaként értelmezhető, amelyek szó szerint felemészthetik az ember emberségét.
A játék borzalma nemcsak az ijesztő pillanatokban vagy a természetfeletti találkozásokban rejlik, hanem abban is, hogy realisztikusan ábrázolja, hogyan rombolhatja le a trauma, az elszigeteltség és a bűntudat az ember józan eszét. Arthur utazása egyfajta meditációvá válik arról, hogy vajon lehetséges-e a megváltás azok számára, akik sötétséget hordoznak magukban, és hogy a démonokkal való szembenézés mindig jobb-e, mint a menekülés előlük.
.
Pozitívum:
- Hátborzongató történet, amelyet valós események ihlettek.
- Többféle befejezés.
- Kiváló hanghatások.
Negatívum:
- Rövid.
A végigjátszást innét tudjátok letölteni:
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.